Ausztrália mélyén, az „outback” kegyetlenül forró, száraz és végtelen síkságain fekszik egy különös város, amely első ránézésre alig tűnik lakottnak. Az utazó csak néhány benzinkutat, néhány rozsdásodó épületet és poros homokdűnéket lát – egészen addig, amíg rá nem jön: a város a föld alatt él.
Ez Coober Pedy, a „világ opálfővárosa”, ahol az emberek barlangokban laknak, templomokat vájnak a hegyoldalba, és szállodákat üzemeltetnek a talaj alatt. Igen, teljes életet élnek – csak éppen napfényt alig látnak.
Miért mentek a föld alá?
Coober Pedy története az opállal kezdődött. 1915-ben egy fiatal fiú, Willie Hutchison opálköveket talált a környéken. Ez elég volt, hogy aranylázhoz hasonló opálláz induljon el. Az emberek özönlöttek ide – bányászok, szerencsevadászok, szervezett társaságok. A környéken elképesztő mennyiségű opál rejlett, és Coober Pedy hamar a világ egyik legnagyobb opálkitermelő helyévé vált.
De a probléma egyértelmű volt: a hőség kegyetlen. A nyári hónapokban a hőmérséklet gyakran eléri a 45–50 °C-ot, az éjszakák viszont csontig hatolóan hidegek lehetnek. Árnyék alig, eső szinte soha. Az első telepesek kénytelenek voltak megoldást találni, különben egyszerűen nem lehetett volna itt lakni.
A válasz a föld alatt volt – szó szerint. Az emberek dugoutokat, azaz föld alá vájt lakásokat kezdtek kialakítani. Ezek az otthonok egész évben kellemes 22–24 °C-os hőmérsékletet tartanak, hűvösek nyáron, melegek télen, csendesek és pormentesek.
Lakás a föld mélyén
Egy tipikus coober pedy-i ház úgy néz ki, mint egy domb oldalába vájt barlang. De belül teljesen modern: hálószoba, konyha, fürdőszoba, sőt még wifi és légkondicionáló is lehet benne – utóbbi már inkább a páratartalom szabályozására. A legtöbb lakó saját maga vájta ki a lakását, sokszor az opálbányászattal egybekötve.
Nemcsak házak léteznek így: van föld alatti templom (az anglikán Saint Elijah Church), egy múzeum, sőt egy szálloda is, ahol a turisták kipróbálhatják, milyen egy „barlanglakásban” aludni. A város egyik legismertebb helye a „Desert Cave Hotel” – az első hivatalos föld alatti luxusszálloda a világon.
A város hangulata – kicsit Mad Max, kicsit Western
A föld fölötti Coober Pedy sem épp szokványos. Az utcák porosak, a táj vörösesbarna holdbéli síkságra emlékeztet. Az elhagyott bányagödrök és a bányászgépek szobrai különös, posztapokaliptikus hangulatot árasztanak. Nem csoda, hogy számos filmforgatás helyszíne volt már, például a Mad Max 3 vagy a Pitch Black.
A lakosság összetétele is különleges: több mint 40 ország bevándorlói élnek itt – szerbek, horvátok, görögök, kínaiak, olaszok, oroszok. A multikulturális közösség nagyon erős, és annak ellenére, hogy mindenki máshonnan jött, a föld alatti élet összekovácsolta őket.
Az opál árnyoldala
Az opálbányászat természetesen nemcsak sikert és fényt hozott. Voltak, akik évtizedeket töltöttek a sivatagban, remény nélkül. Voltak csalók, rablók, zavaros történetek, eltűnt emberek – Coober Pedy a hőskorban kicsit olyan volt, mint a vadnyugat: törékeny szabályokkal, de erős karakterekkel.
Ma már a bányászat jóval szabályozottabb, és a turizmus is fontos bevételi forrás. De a város még mindig őrzi különös, elszigetelt hangulatát – és a tudatot, hogy valami egészen mást képvisel, mint a világ legtöbb települése.
Tanulság: az alkalmazkodás diadala
Coober Pedy története nem a látványosságról szól, hanem az alkalmazkodásról. Az emberek nem menekültek el a természet elől – inkább belevájták magukat. Elfogadták, hogy a világ egyes részei nem az emberhez alkalmazkodnak – ezért az embernek kell alkalmazkodnia.
A város ma is él – nem a jövő városaként, hanem a túlélés városaként. Példája annak, hogy nem kell mindenhol felhőkarcolókat emelni. Néha a föld alatt található a válasz – szó szerint.
